Akkor folytatom az érzelmekkel kapcsolatos leírást, hogy aztán el tudjuk őket engedni.
Létezik egyfajta hierarchia az érzelmek között, annak alapján, hogy milyen energiákat mozgatnak meg. Angol nyelvű rövidítéssel AGFLAP/CAP nevet kapták, ahol az AGFLAP a "nemkívánatos", a CAP pedig a "kívánatos" részt jelenti.
Nézzük ezeket sorjában.
A legalacsonyabb szint az apátia vagy tehetetlenség (ez az "A" betű az AGFLAP rövidítésben). Ahogy a neve is mutatja, ebben az állapotban nem akarunk és nem is tudunk semmit sem tenni. Segítséget sem várunk.
A második szint a szomorúság vagy gyász (Grief, ez a "G" betű). Ebben az állapotban is tehetetlenek vagyunk, de számítunk arra, hogy valakitől esetleg kaphatunk segítséget.
A harmadik szint a félelem (Fear - "F"). Itt már megjelenik a törekvés, hogy tegyünk valamit, mégsem tesszük meg, mert attól tartunk, hogy bajunk lesz belőle.
A negyedik szint a sóvárgás (Lust - "L"). Itt megvan a vágy, hogy szerezzünk dolgokat - vagyont, szerelmet, pénzt, elismerést, stb. Ugyanakkor mélyen valahol van egy olyan érzésünk, hogy ez mégsem jó, nem szabadna, nem kellene.
Az ötödik szint a düh (Anger - "A"). Itt is megvan a vágy, hogy "odacsapjunk", kitörjünk. Vagy cselekvéssé érik ez a vágy, vagy nem.
A hatodik szint a büszkeség (Pride - "P'). Ez a vágyat jelenti arra, hogy a dolgok úgy maradjanak, ahogyan most vannak. Egyben azt is szeretnénk, hogy mások ne cselekedjenek, mert akkor lehagyhatnak minket.
Ezeknek az érzelmi állapotoknak az ismerete hamarosan fontos lesz az elengedés szempontjából. A következő bejegyzésben a "kívánatos" állapotok következnek, a "CAP".
