Talán már kissé nehézzé vált a fonalat követni, úgyhogy helyénvalónak érzek egy kis tisztázást:

Mit kell elengedni? Gyakorlatilag érzéseket. Ideális esetben az érzelmi skála minden AGFLAP érzését, vagy mindent, ami nem szeretet. De el lehet engedni valaminek az akarását is. Az akarás ugyan nem érzés, hanem cselekvés, de határozottan társul hozzá egy érzés.

Miért is engedjem el? Mert nem szolgálják a célodat - a megzavarhatatlanságot.

És akkor hogyan is csináljam: Erre többféle módszer létezik. Most kettőt mutatok be. Az egyik az, amit kinesztétikus elengedésnek szoktak nevezni (kicsit fellengzős kifejezés, de annyi baj legyen). Ez úgy történik, hogy érezzük a feszültséget vagy szorongást, szorító érzést a mellkas vagy a has tájékán. Utána gondolatban odaillesztünk egy csövet, és a csövön keresztül kiengedjük az érzelmet. Az érzelem nem jó és nem rossz - energia, amely távozni akar. Ha lehet, a fejünket lehajtjuk, mintegy kikapcsoljuk. Az elengedés ugyanis nem intellektuális dolog, nem gondolkodással történik.

Egy másik módszer szerint megkérdezzük magunktól - el tudnám engedni a szándékot, hogy kitaláljam a megoldást? (Could I let go of trying to figure it out?). Ennek  a mondatnak a magyar fordításán még lehet dolgozni. Én elég jól tudok angolul, és mivel a módszerrel teljes egészében angolul ismerkedtem meg, többnyire angolul csinálom magamban, és nem gondolkozom a magyar fordításon. De természetesen magyarra is át kell ültetni a teljes módszert.