Azokról a módszerekről beszélgetünk, amelyek már Magyarországon is egyre ismertebbé válnak, de még így is kevesen ismerik őket: Sedona módszer, Release technique, Ho'oponopono, stb. Sok eredeti forrással, idézettel.
Keresés
Friss topikok
Viola K.:
Örülök, hogy foglalkozol ezzel az érdekes témával. Sajnos nem jártam tanfolyamra, és nem tudok ang... (2013.07.11. 13:24)Akkor most mit is engedjek el és hogyan??
Megfigyelhetjük, hogy az AGFLAP tartományban mindenfajta érzelmi megnyilvánulásunk 3 szükséglet valamelyikéből ered:
- az irányítás (kontroll iránti szükséglet)
- az egyetértés (approval) iránti szükséglet
- a biztonság (security) iránti szükséglet
Szoktak még egy negyediket is emlegetni, ami az egység-elkülönültség (separation - oneness) iránti szükséglet lenne, de elegendő a fenti hármat használni.
Ez pedig elvezet az elengedés harmadik módjához. Emlékeztetőül: az első kettő a következő:
- kinesztétikus elengedés - elképzeljük, amint az érzelem egyfajta feltörő forrásként elfolyik a hasi vagy mellkasi területről
- El tudnám-e engedni azt a törekvést, hogy kitaláljam?
- Melyik szükséget áll az érzelem mögött? irányítás/egyetértés/biztonság? El tudnám-e engedni az irányítás/egyetértés/biztonság akarását?
Fontos, hogy nem az irányítást / egyetértést / biztonságot engedjük el, hanem ezek akarását.
Talán már kissé nehézzé vált a fonalat követni, úgyhogy helyénvalónak érzek egy kis tisztázást:
Mit kell elengedni? Gyakorlatilag érzéseket. Ideális esetben az érzelmi skála minden AGFLAP érzését, vagy mindent, ami nem szeretet. De el lehet engedni valaminek az akarását is. Az akarás ugyan nem érzés, hanem cselekvés, de határozottan társul hozzá egy érzés.
Miért is engedjem el? Mert nem szolgálják a célodat - a megzavarhatatlanságot.
És akkor hogyan is csináljam: Erre többféle módszer létezik. Most kettőt mutatok be. Az egyik az, amit kinesztétikus elengedésnek szoktak nevezni (kicsit fellengzős kifejezés, de annyi baj legyen). Ez úgy történik, hogy érezzük a feszültséget vagy szorongást, szorító érzést a mellkas vagy a has tájékán. Utána gondolatban odaillesztünk egy csövet, és a csövön keresztül kiengedjük az érzelmet. Az érzelem nem jó és nem rossz - energia, amely távozni akar. Ha lehet, a fejünket lehajtjuk, mintegy kikapcsoljuk. Az elengedés ugyanis nem intellektuális dolog, nem gondolkodással történik.
Egy másik módszer szerint megkérdezzük magunktól - el tudnám engedni a szándékot, hogy kitaláljam a megoldást? (Could I let go of trying to figure it out?). Ennek a mondatnak a magyar fordításán még lehet dolgozni. Én elég jól tudok angolul, és mivel a módszerrel teljes egészében angolul ismerkedtem meg, többnyire angolul csinálom magamban, és nem gondolkozom a magyar fordításon. De természetesen magyarra is át kell ültetni a teljes módszert.
Akkor eljutottunk - végre! - ahhoz a ponthoz, hogy a felsorolt állapotokat a gyakorlatban is alkalmazzuk.
Például megtehetjük, hogy valamilyen kérdésben magasabb szintre emeljük az érzelmi állapotunkat. Nézzünk egy olyan dolgot, ami szinte mindenkit érint: a pénz kérdését. Gondoljunk a pénzre, és figyeljük meg a reakciónkat! Több mint valószínű, hogy az AGFLAP, és nem a CAP kategóriában leszünk. Mondjuk a "vágyakozás" (lust) rubrikába sorolható az érzelmi állapotunk. Ezután figyeljük meg, hogy érzünk-e valamilyen szorítást vagy nyomást a mellkasi vagy a hasi területen. Ez valamilyen érzelem lesz - energia, ami nem jó vagy rossz, csupán ott van. Távozni akar - engedjük el. Azt is elképzelhetjük, hogy egy csövet illesztünk oda, amin keresztül az energia eltávozik. Engedjük el, még egy kicsit... még egy kicsit... na még egy kicsit. meg is volnánk.
Nézzük meg, hogy most milyen az energiaszintünk. Több mint valószínű, hogy sikerült a skálán följebb kerülnünk, mondjuk a vágyakozásból a büszkeség kategóriába. Tudnánk még följebb menni? Megnézzük, hogy sikerül-e?
Miután megnéztük az AGFLAP részt, lássuk az (energiaszint szempontjából) feljebb lévő CAP részt.
Ez a következőképpen néz ki:
Bátorság (Courageousness): A hajlandóság arra, hogy félelem és halogatás nélkül cselekedjünk. Hogy elengedjük a dolgokat, és továbblépjünk.
Elfogadás (Acceptance): Nem kell semmit sem megváltoztatni. Nincs ítélkezés. Minden csak van és OK. Úgy szép, ahogy van.
Béke (Peace): Vagyok - egész vagyok, teljes vagyok. Mindenki és minden része az Önvalómnak (Self). Minden tökéletes.
Tehát van egyfajta végcél, ha úgy tetszik, az az állapot, amit a Bibliában Isten békéjének neveznek. Más kifejezéssel ez a megzavarhatatlanság (imperturbability). Ebben az állapotban szinte bármit megszerezhetünk magunknak, más kérdés, hogy valószínűleg nem fogunk vágyni dolgok iránt, mert tudjuk, hogy dolgok nem hozzák meg a boldogságunkat.
A következő részben egy kis segítséget adok a leírt állapotok - AGFLAP-CAP beazonosításához.
Még mielőtt rátérnék az AGFLAP után a CAP (bátorság, elfogadás, béke) részletezésére, bemutatnám Gary Vurnum 11 pontját. Nemrégiben jelent meg, nagyon tetszik és az elfogadás technikákhoz is van köze. (Saját fordítás).(http://www.vurnum.com/OneQuestion/GaryVurnum_OneQuestion_TheDilemma.pdf)
Íme:
1. Minél jobban akarsz valamit, annál kisebb az esélye annak, hogy meg is szerzed.
2. Minél sürgősebb valami, annál lassabban lesz meg.
3. Minél inkább fennakadsz a részleteken, annál bonyolultabbak lesznek a dolgok.
4. Minél inkább azt teszed, amit érzésed szerint elvárnak tőled, annál többet fognak tőled elvárni.
5. Minél inkább próbálsz boldognak lenni, annál inkább rászorulsz arra, hogy boldog próbálj lenni.
6. Minél inkább tetszeni akarsz másoknak, annál inkább rá is szorulsz mások tetszésére.
7. Minél jobban hajszolsz valamit, annál messzebb kerül tőled.
8. Minél jobban hiszel valamiben, annál több bizonyítékot fogsz találni a hitedre.
9. Minél jobban felhasználsz valamit (jóra vagy rosszra), annál többet kapsz belőle.
10. Minél jobban próbálkozol, annál nehezebb dolgod lesz.
11. Minél jobban harcolsz valami ellen, annál inkább muszáj lesz, hogy küzdje ellene.
12. Minél jobban meg akarsz változtatni valakit, annál több oka lesz rá, hogy megváltozzon.
13. Minél inkább úgy érzed, hogy másik irányítanak, annál kevésbé vagy a magad ura.
14. Minél többet aggódsz, annál több aggódnivalód lesz.
15. Minél inkább hiszel abban, hogy keményen kell dolgoznod a sikerért, annál inkább igaz lesz, hogy keményen meg kell dolgoznod a sikerért.
Akkor folytatom az érzelmekkel kapcsolatos leírást, hogy aztán el tudjuk őket engedni.
Létezik egyfajta hierarchia az érzelmek között, annak alapján, hogy milyen energiákat mozgatnak meg. Angol nyelvű rövidítéssel AGFLAP/CAP nevet kapták, ahol az AGFLAP a "nemkívánatos", a CAP pedig a "kívánatos" részt jelenti.
Nézzük ezeket sorjában.
A legalacsonyabb szint az apátia vagy tehetetlenség (ez az "A" betű az AGFLAP rövidítésben). Ahogy a neve is mutatja, ebben az állapotban nem akarunk és nem is tudunk semmit sem tenni. Segítséget sem várunk.
A második szint a szomorúság vagy gyász (Grief, ez a "G" betű). Ebben az állapotban is tehetetlenek vagyunk, de számítunk arra, hogy valakitől esetleg kaphatunk segítséget.
A harmadik szint a félelem (Fear - "F"). Itt már megjelenik a törekvés, hogy tegyünk valamit, mégsem tesszük meg, mert attól tartunk, hogy bajunk lesz belőle.
A negyedik szint a sóvárgás (Lust - "L"). Itt megvan a vágy, hogy szerezzünk dolgokat - vagyont, szerelmet, pénzt, elismerést, stb. Ugyanakkor mélyen valahol van egy olyan érzésünk, hogy ez mégsem jó, nem szabadna, nem kellene.
Az ötödik szint a düh (Anger - "A"). Itt is megvan a vágy, hogy "odacsapjunk", kitörjünk. Vagy cselekvéssé érik ez a vágy, vagy nem.
A hatodik szint a büszkeség (Pride - "P'). Ez a vágyat jelenti arra, hogy a dolgok úgy maradjanak, ahogyan most vannak. Egyben azt is szeretnénk, hogy mások ne cselekedjenek, mert akkor lehagyhatnak minket.
Ezeknek az érzelmi állapotoknak az ismerete hamarosan fontos lesz az elengedés szempontjából. A következő bejegyzésben a "kívánatos" állapotok következnek, a "CAP".
Örömmel láttam, hogy a Titok c. reklámfilm (informercial) Magyarországon nem került be igazán a nyilvánosságba, ami mindenképpen a magyar nép józanságát dicséri. És ezt minden irónia nélkül mondom. A filmben egymást érik a hazugságok, zagyvaságok és csúsztatások, összesen annyi, hogy külön könyvet lehet írni róla (meg is tették egyébként). Mindjárt a címe hazug, hiszen az égvilágon semmilyen titokról nem számolnak be benne.
Nézzünk meg néhány szereplőt, akiket itt titok imposztoroknak fogok nevezni.
James Arthur Ray. Harmonikus gazdagság címen tartott programokat, és a Titokban is prominens helyen szerepelt.
2009-ben azután a Spirituális harcos nevű programja során egy indián izzasztókunyhóban izzasztotta a résztvevőket, A program résztvevői 10 ezer dollár körüli összeget fizettek a részvételért. Az izzasztókunyhó előtt 36 órát böjtöltek (vizet sem kaptak). Kint hagyták őket a sivatagban egy hálózsákkal, igaz, potom 250 dollárért vehettek perui poncsókat. Az izzasztás során többen panaszkodtak, de Ray nem foglalkozott velük. Végül 3 halott lett és 18 embert kellett kórházba vinni kiszáradás, veseproblémák, stb. miatt. Ray hosszas tárgyalás és egyezkedés után 2 év letöltendő börtönt kapott, az idén szabadul. Ő ezt vonzotta be a titok segítségével.
Buddha azt tanította, hogy az élet szenvedés, a szenvedés pedig a vágyakból ered.
Jézus azt tanította, hogy boldogok a lelki szegények (amit sokan félreértenek, valójában arról van szó, hogy boldogok azok, akik nem a saját vágyaik beteljesülésétől várják a boldogságot, hanem egyedül Istentől.
Lester Levenson így foglalta össze ezeket a tanításokat:
Törekedjünk arra, hogy elérjük a vágynélküliség állapotát.
Mindaddig, amíg vágy van bennünk, hiányt szenvedünk.
A hiány és az akarás egy és ugyanaz.
Az akarás a korlátok világában tart minket.
Az akarás az öröm legnagyobb ellensége!
(Megjegyzés: angolul a „want” szó egyszerre jelenti azt, hogy akarni valamit, illetve szűkölködni, hiányt szenvedni valamiben).
Senki nem tud egyszerre leülni és felállni. Ugyanígy, nem lehet egyszerre vágyni valamire és birtokolni azt a valamit.
Több fórumon olvastam, hogy Dr. Len azt mondja: nem szükséges azt a bizonyos négy mondatot mondogatni, hanem tökéletesen elegendő az, hogy "Szeretlek", mivel ez mind a négy mondatot magában foglalja. Hát, ha igaz, egyszerűsödtek a dolgok.
Érdekes dolgot tapasztalok mostanában. Bár a piac egyre szűkül, még most is sokan akarnak megélni ilyen-olyan önsegítő, "self-help" dolgokból. És persze manapság illik ott lenni a fészbukon, hát ott is vannak. A probléma csak az, hogy nem nagyon tudnak mit odatenni a saját reklámjukon kívül, de hogy mégis legyen valami tartalom, a következőt teszik:
Keresnek valamilyen idézetet, ami a sikerről, önbizalomról, szeretetről, stb. szól. Ilyet nem nehéz találni, főként angolul. Tele van az internet motivációs idézetekkel, amelyeket némi angoltudás birtokában le lehet fordítani, aztán kitenni. Lehetőleg valami kis grafikával feldobva. Néhány perc az egész. Az idézetek 90%-a amerikai szerzőktől van, a maradék nagyobb rész ókori görög és latin szerzőktől (de szintén angolból fordítva).
Nincs is ezzel semmi baj, amíg az embernek nem kezd egy kicsit sok lenni a konzervbölcsesség. Lehet, hogy mások másként látják, de nekem mérhetetlenül elegem van az előrecsomagolt bölcsességekből. Jár hozzájuk a kenetteljes szöveg, hogy "hátha segít valakin", de szerintem egy idézet még soha senkin nem segített. Vagy millió emberből egy volt, aki egy idézet hallatán-olvastán a homlokára csapott, "ahá" élménye vagy szatorija volt, és onnantól kezdve megváltozott az élete. Nem így működnek a dolgok.
Mindez azért érdekes, mert rávilágít arra a mérhetetlen sekélyességre, ami az egész "self-help" ipart jellemzi. Sok szép szó - szavak, üres fecsegés, a lényeg pedig az, hogy gyere már a fizetős tanfolyamra. Amivel nincs semmi baj, csak nevezzük nevén a dolgokat. Aki pénz akar keresni, az hirdessen, de ne csomagolja be a semmit szép szavakba.
Mielőtt folytatnám a Sedona sorozatot, még néhány idézet Lester Levensontól (külön idézetek, de igazából egybefüggő gondolatmenetet alkotnak):
A kudarc érzése már életünk legelső napjainkban elkezdődik. A szüleink megmondják, hogy mit tegyünk és mit ne tegyünk. Valahányszor akarunk valamit csinálni, amire ők azt mondják: "Ezt nem szabad!" azt érezzük, hogy tehetetlenek vagyunk, hogy nem tudjuk, hogyan kell a dolgokat csinálni.
Ha valamit nem akarunk megtenni, ők pedig azt mondják, hogy "Csináld meg!", megint csak azt fogjuk érezni, hogy nem tudjuk, hogy kell a dolgokat csinálni.
Az lenne a jó, ha egyetlen nyelv sem tartalmazna tagadó szerkezeteket - ne legyen "nem tudom", "nem sikerül", stb. Csodálatos volna, ha ezek a dolgok eltűnnének az emberi nyelvekből.
Rá fogsz jönni, hogy mindent, amit mondani akarsz, ki lehet fejezni pozitív módon. Csak arra gondolj, hogy mit akarsz, és azt is fogod kapni.
Összességében a születésünk óta belénk vert tehetetlenség az, amit korlátoz minket. Az munkált a szüleinkben; és ők is a saját szüleiktől kapták. Folyamatosan kapjuk, és tudat alatt továbbadjuk azoknak, akikről azt gondoljuk, hogy nagyon szeretjük őket.
Nagyjából 25 éve próbálok eligazodni a “self-help” világában. Az első mű, ami a kezembe került, Wayne Dyer egyik könyve, a „Your Erroneous Zones” volt (azóta már nagyrészt megtagadta, fejlődik az ember, a self-help guru is). Teljesen felvillanyozott a könyv, amire szükségem is volt, mert akkoriban éppen nehéz magánéleti helyzetbe kerültem. Sokat segített a könyv abban, hogy összeszedjem magam.
Aztán jött a többi: agykontroll és ultra tanfolyam, EFT, Sedona módszer és Release Technique, A Course in Miracles, pozitív gondolkodás, pozitív állítások (megerősítések), önhipnózis, vizualizáció, szubliminális és paraliminális felvételek, The Work, EST, TAT, NLP, Eckhart Tolle, és még sok-sok minden és sok mindenki. más Sajnos a legtöbb módszernek nincs is magyar neve.
Némelyik tetszett, más dolgok kevésbé. Szinte mindegyikben találtam értékeket, és azt is észrevettem, hogy nagyon sok minden motívumszerűen ismétlődik, és persze azt is, hogy ezek a szerzők is bőven plagizálnak merítenek egymástól. Ami egyébként nem baj mindaddig, amíg nem akarnak más tollaival ékeskedni.
Ami viszont fontos, azt először egy Joe Vitale idézettel szeretném megvilágítani:
Tegnap este másfél órát beszéltem telefonon egy sikerkönyves íróval és önsegítő guruval.Évek óta a rajongója vagyok ennek a férfinak.Imádom az összes könyvét.Rá vagyok kattanva az üzeneteire.Mivel ő is szereti az én munkáimat, kapcsolatba kerültünk egymással és beszélgettünk. De a beszélgetésünk témája ugyancsak ledöbbentett.
Ez a személyes fejlesztési szakértő elmesélte nekem, milyen szörnyű volt az életében ez elmúlt néhány év.Valaki, akit szeretett, kihasználta és bántalmazta.Miközben hallgattam, egyre azon csodálkoztam, hogy mondhatja, hogy valakinek áldozatul esett, miközben azt hirdeti, hogy vállaljuk a felelősséget az életünkért.
Kezdtem rájönni, hogy szinte senkinek - beleértve azokat az önsegítő szakembereket is, akik tanítani próbálnak minket (és persze saját magamat is) - nincs arról fogalma sem, hogy valójában mit csinál.Náluk is hiányzik még a kirakós játék egyik darabja.Eljutnak addig a pontig, amikor úgy gondolják, hogy ami a múltban működött nekik, az a jövőben is mindig fog működni, és nem csak nekik, de mindenki másnak is.Csakhogy az élet nem ilyen. Mindannyian különbözőek vagyunk, az élet pedig folyamatosan változik.Amikor már úgy gondolnád, hogy mindenre rájöttél, beüt valami krach, és az életed megint kicsúszott az ellenőrzésed alól.
Ezt hívom úgy, hogy a kövér fitnesszedző problémája. Természetesen egy elhízott ember is lehet akár remek fitnesszedző, na de őszintén, ki bízna rá magát egy ilyen edzőre?
Amikor egy guru azt hirdeti, hogy minden lehetséges, és minden álmunk valóra válik, először azt kell megfigyelni, hogy neki milyen álma vált valóra azon kívül, hogy jó pénzért tanítja a módszer, meg könyveket ír róla. Ha úgy látjuk, hogy ez az egyetlen produktuma, az nem feltétlenül baj, de legalábbis óvatosságra ad okot. És vannak más dolgok is, amelyekre érdemes odafigyelni, de erről majd egy más alkalommal.
Néhány idézet Lestertől arról, mi történt vele a módszer alkalmazása során:
Visszafejtettem a tudattalan görcsöket, tendenciákat, hajlamokat, közben pedig egyre inkább tudatosodott bennem, hogy szabad vagyok, hogy a szabadság az alaptermészetem. Egyre szabadabbá váltam, és automatikusan eljutottam egy olyan állapotban, ahol a mentális korlátok oldásának eredményeképpen az Önvaló elkezdte megmutatni magát nekem.
Láttam, hogy a valódi énem csupán a "vanás," a létezés, és hogy a vanásom pontosan ugyanaz, mint az univerzum vanása. És amikor ezt megláttam, azonosultam az univerzum minden lényével; minden atommal, ami benne van. És ha ezt teszed, minden olyan érzés eltűnik belőled, hogy te külön egyén, ego lennél.
Azt képzeltem vagy álmodtam, hogy egy test vagyok. És éppen most is azt álmodom, hogy én ez a test vagyok.
Valójában az egyetlen dolog ami létezik, az a Létezés. Ez a valódi, változhatatlan dolog, ami minden más mögött áll. És te is az vagy.
A megvilágosodás előtti és utáni élet két ellentétes véglet volt. Először mérhetetlen depresszió és betegség volt. Utána pedig leírhatatlan boldogság és derű.
Amikor harmóniában vagy, és támad egy gondolatod, a világegyetem minden atomja megmozdul azért, hogy megvalósítsa a gondolatodat. És ez így van.
Tehát Lester Levenson 43 éves korában hazament a kórházból meghalni. Otthon aztán úgy döntött, hogy még lélegzik, tehát van még remény.
Gondolta, hátha kitalál valamit, ami esetleg segíthetne rajta. Ha nem, akkor pedig saját maga fog véget vetni az életének, nem hagyja rá az infarktusra. Nekiállt tehát gondolkodni. Egyedül élt New York-i apartmanjában, pénze volt elég a vállalkozásaiból, csak éjszaka ment ki egy órára bevásárolni valamelyik éjjel-nappali boltba.
Azzal kezdte, hogy megvizsgálta az életét, mikor érezte boldognak magát. Arra jutott, hogy ha nagyritkán boldognak érezte magát, az mindig olyankor volt, amikor szeretett valakit. Ez volt tehát a kiindulópont. Később azt is felfedezte, hogy a szereteten kívül minden más érzelmet el lehet engedni. Nekiállt tehát elengedni minden olyan múltbeli érzelmet, amely nem szeretet volt: dühöt, tehetetlenséget, büszkeséget és minden mást is. Nagyjából három hónapig végezte ezt a munkát. Lényegében egész nap nem csinált mást. Közben egyre nagyobb energiát érzett magában. Előfordult, hogy elengedés közben ki kellett mennie az utcára egyet sétálni, mert másként nem tudta levezetni az energiáit. A három hónap leteltével a teste meggyógyította magát, az összes panasza eltűnt. 84 éves koráig élt, kitűnő egészségben.
Az elengedés módszere nem egy módszer, inkább különféle módszerek családja. Ahogy ez lenni szokott, egy forrásból indult, aztán az alapító halála után többféle irányzatra bomlott szét. Azért nagyon nagy különbségek nincsenek az egyes irányzatok között.
Az alapító Lester Levenson amerikai vállalkozó és fizikus volt, és mint sok más módszer esetében, a módszer megalkotása a saját életében bekövetkezett krízis eredménye volt. Lester ugyanis sikeres vállalkozó volt. Sokféle üzletbe belefogott, így pl. volt étkezője, fatelepe, boltja, ezekkel általában jól is keresett, de egyre inkább hiányérzete volt, mivel nem érezte magát boldognak. Ez nem csak lelki panaszokban nyilvánult meg, hanem testi problémákban is, 43 éves korára mindenféle betegséget és nyavalyát megkapott: migrén, gyomorfekély, sárgaság, ízületi panaszok, szívbetegség. 43 éves korára a szívbetegsége annyira súlyossá vált, hogy az orvosok lényegében hazaküldték meghalni, azzal, hogy talán van még egy pár hete hátra, ha nagyon vigyáz magára. 1954-et írtunk, ebben az időben még nem végeztek bypass műtétet, ha valakinek eltömődtek a koszorúerei, az lényegében halálos ítéletet jelentett. A következő postban arról lesz szó, hogyan gyógyította ki magát Lester ezekből a betegségekből, és ennek nyomán hogyan született meg a Sedona módszer.
